Mindenkinek szüksége van olyan időre, amit kötelezettségek nélkül, szabadon tölt el. A gyerekekre ez talán még fokozottabb mértékben is igaz. Szükségük van arra, hogy teljesen szabadon barátkozhassanak a társaikkal, olvashassanak az érdeklődésüknek megfelelően, ábrándozhassanak, zenét hallgathassanak, ugrálhassanak. És a legfőképpen arra, hogy „csak úgy” együtt legyenek a szüleikkel, és beszélgethessenek velük.
Általában jól észrevehető, ha egy gyermeknek túl sok az elfoglaltsága: fáradtság, fásultság, örömtelenség, idegesség, nyugtalanság, esetleg fegyelmezetlenség, panaszok az iskolában.
Felmerülhet a kérdés, hogy hol a határ? Egy-két délutáni foglalkozás általában még nem vezet túlterheltséghez. Persze, ez nagyon függ attól, hogy milyen az adott gyerek. Van, aki többet bír, és van, aki kevesebbet. Arra azért érdemes odafigyelnie, hogy a különféle programok a napirendet ne zavarják meg: a gyerek feküdjön le időben. Az iskolai szünetekben (nyári, téli, őszi) pedig legyen módja a kikapcsolódásra!
Hajlamosak vagyunk gyermekünkben saját álmainkat tovább dédelgetni. Beíratnánk tornára, miközben a képzőművészetre sokkal fogékonyabb; később balett- és zongoraórákra járatjuk, még akkor is, ha úgy indul el otthonról, mintha a fogát húznák. Felelősségünk abban van, hogy gyermekünknek megmutassuk a lehetőségeket, megtaláljuk az arányokat, illetve észrevegyük, mi az, ami iránt a leginkább érdeklődik. Mindig szem előtt tartva, hogy az ő természetes közege a játék, a játszás.
Mi történik akkor, ha a gyerek valamiben kimondottan tehetségesnek bizonyul? Ha a gyerek csak egy hobby-ra vágyik, és nem pedig minden nap két edzésre, akkor nem érdemes erőltetni. Persze, néha még a leginkább elkötelezettek is panaszkodnak, hogy nem szeretnének menni. De mindenképpen intő jel, ha a gyermek egyébként boldogtalan, gyakran beteg, vagy panaszkodik arra, hogy valamije fáj.
Soha ne erőltessünk rá semmit, hiszen a sikerélmény hiánya kedvetlenné és motiválatlanná teszi.
A gyermekek számára nagyon fontos a megfelelő mennyiségű alvás: gyermekünk akkor igazán kipihent, ha magától ébred. Ha azonban nehezen tudjuk kirobbantani az ágyból, akkor bizony korábban kell lefeküdnie. Hiszen ha fáradt és a szemét is alig bírja nyitva tartani, akkor nem tud kellőképp odafigyelni, így nem tudja megérteni, megtanulni a tananyagot.
A megfelelő egyensúly kialakítás a szülő feladata, hiszen a túlterheltség kimerültséghez vezethet, amely megakadályozza gyermekünket a kívánt cél elérésében.
