Révész Sándor:
További emlékképek:
A szüleim korai válása miatt, eléggé drámai, családi feszültségeknek a koronatanúja voltam – egyetlen gyerekként -, de végül is érlelő, embert próbáló emlékek ezek, amik az ember életútján hasznosak is lehetnek – megtanítanak szkafandert viselni, az immunrendszert megerősítik.
Minden évben hatalmas nyarak Hajdúszoboszlón – gyönyörű nyári emlékek. A haszonélvezője voltam gyerekként annak az állapotnak, hogy az Édesanyám, és a Nagyszüleim felváltva nyaraltak 2-2 hetet. 2 hetet a Nagyszüleimmel, 2 hetet az Édesanyámmal töltöttem, és volt olyan, hogy a családból más jött, és vele is ott hagytak Hajdúszoboszlón. Felejthetetlen nyarak, végig szólt a zene – a strand nagy hangszóróin… 7 éves koromtól kezdve, körülbelül 16 éves koromig, minden nyár erről szólt. Kivéve egyet, 1966-ot, amikor Londonban töltöttem – 13 évesen – egy komplett nyarat: Megtanultam angolul, és ez volt az akkori nyarak között a legszínesebb, legizgalmasabb.
Meghatározó emlékkép:
2010. január 3-án a Szent Imre Kórház szülészetén ott állok, és 56 éves lettem, mire gyermekem lett… Eskü alatt mondom most is: Nem tudtam, hogy lányom születik, viszont, ha fohászkodtam, akkor mindig leányt szerettem volna. Juditom már tudta, hogy kislányunk lesz, de nem mondta meg, és én nem akartam tudni – de titkon fohászkodtam… Ott voltam végig a szülésnél – császármetszéssel történt, emiatt egy üvegajtón túl láttam mindent -, és amikor hozták a kicsit, én bontottam ki a zöld, kórházi lepedőből, és egy makkegészséges Révész Ráhel ott sírt fel a kezemben – ez a legemlékezetesebb pillanat az életemben. Patakzó könnyekkel álltam, mert úgy éreztem, hogy meghallgatta az Isten a fohászomat, és leány gyermeket adott az életemnek.”
A teljes beszélgetés a Sztárportré rádióműsorban meghallgatható:
www.sztarportre.hu