Csajok Magazin

Sztárportré

Komár László Emlékműsor (2008-ból)

Komár László: “5-6 éves koromban feltettem magamnak a kérdést, amikor feküdtünk éjszaka – gyönyörű csillagfényes, ragyogó telehold világított, sütött szinte -, és felnéztem az égre: Hogy van ez, hogy itt ez a rengeteg csillag, és akkor meghalunk – és soha többet, és kész, és vége…?

Azóta engem ez végig foglalkoztatott a pályám során is. Anyukám 54 éves korában elment, azután a lelkiségében csinálta tovább – pontosabban a lelkével dolgozott az én karrieremen. Számtalanszor éreztem, hogy ott van a színpadon, hogy velem van – szinte fizikálisan éreztem a közelségét.

Nem tartogatok magamban semmit, amivel ártanék magamnak. Ha úgy érzem, hogy el akarok valamit mondani, akkor azt elmondom azonnal. Ha én elkezdek beszélni, akkor a Jóisten tud csak megállítani.

Elsősorban Istenben hiszek – ami nem azt jelenti, hogy én egyfolytában templomba járok, bár nagyon tisztelek mindenféle felekezetet. Én Istennel egyenes elszámolásban vagyok. Mi lejövünk ide, és állati rövid ez az idő. Hatvannegyedik éves vagyok – amikor ezt a beszélgetést realizáljuk – holnap leszek, november 28-án, ha megélem. Általában az optimális, amire azt mondjuk, hogy teljes élet, az 80 év körül van. Van aki ezt befejezi már 50 éves korában, és van aki szándékosan el akar menni. Az embernek, amíg feladata van, addig maradnia kell, addig úgysem engednek el.

Többet éltem mint 3 ember a normális élete alatt, ami nem azt jelenti, hogy én mindent habzsoltam, hanem a Jóisten úgy adta, hogy pörögtem, benne voltam, csináltam, szerettem, röhögtünk – mindig röhögtünk. Volt, amikor az ember egy-két könnyet is ejtett, de ezek általában szerelmi megnyilvánulások – nagyon fiatal koromban voltak. Ez egy játék. Amíg az ember lent van, végig játsszuk az életünket – minden játék. Ha gáz van, akkor is – az én életemben ugyanis az bizonyosodott be, hogy valahogy mindig kijöttem a bajból.

El kell játszani azt, amiért lejöttünk, amit kiválasztottunk. Aki az esztergapad mellett dolgozik, ő is játszik, ő esztergályost játszik. Én dolgoztam forgácsoló műhelyben is – ott is élet volt. Nincs olyan területe az életnek, ahonnan a humort ki lehetne rekeszteni – se földön, se égen nem létezik. A lelki stádiumunkban is lehet hülyéskedni, egész biztos vagyok benne, csak per pillanat nem emlékszem rá. Majd ha odakerülök, akkor biztos fogok.

A Jóisten áldjon meg mindenkit, csókolom a hallgatókat! A legfontosabbat kívánom – pénzért nem lehet megvásárolni -, nagyon jó egészséget mindenkinek! Nevetni, nevetni… Egyébként ráncaim sincsenek, azért mert állandóan röhögök, hülyéskedek, és ezért munkálkodik az arcbőröm – tehát dresszírozok. Ez olyan, mint ha body buildereznék, csak az arcommal csinálom… Isten áldjon benneteket.”

A teljes portré 21 helyi rádióban hallható, adás után a műsor weboldalán is elérhető: www.sztarportre.hu

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

További cikkek hasonló témában

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Scroll to Top