A gyermekek között nagy az egyéni eltérés, van aki egyik napról a másikra szobatiszta lesz, van aki a sikertelenség és sikerek váltakozása után fokozatosan alakul ki.
A tisztaságra szoktatás erőszakos módja önkéntelenül is összekapcsolódik a megkövetelt teljesítménnyel, s a későbbiekben minden hasonló helyzet kiválthatja a gyermekből a szorongást. Így alakulhat ki krónikus székrekedés.
Kezdetben a gyermek nem érti, hogy mit várnak tőle, mi a szabályozás célja. Csak annyit tapasztal, hogy valamely kellemesnek átélt életműködéséhez kellemetlen érzések társulnak.
A gyermek ellenállását csupán fokozza, ha a szülők a szoktatás során erőszakosak, tapintatlanok vele. Ugyanakkor a hibás szülői bánásmód kihathat a nevelés későbbi időszakára is, és számos további összeütközés forrása lehet. A még későbbi életkorban is ágyba vizelők többsége a büntetéssel, dresszúrával tisztaságra szoktatott gyermekek soraiból kerülnek ki.
Megnehezíti a szobatisztaságra nevelést az a titkolódzás és szégyenkezés, amellyel a felnőttek a jelenségeket körülveszik.
Sok szülő arra törekszik, hogy gyermeke minél előbb szobatiszta legyen. Az elhatározásra kb. két éves kora körül jut el, ekkora tökéletesednek az akaratlagos beidegzési záróizom-működések is. Nagyok az egyéni különbségek a gyermekek között. A szoktatás megkezdésének időpontját nem lehet mereven meghatározni. A szobatisztaságra szoktatáshoz csak akkor kezdjünk, amikor a gyermek már biztosan ül.
A gyermek egészséges fejlődése csak úgy biztosítható zökkenők nélkül, ha a szoktatás a gyermek érettségi fokának figyelembevételével történik. A túl korán tisztaságra szoktatott gyermekben még nem alakul ki a kívánt viselkedéshez szükséges szervi érettség.
A gyakorlást a napi ritmusnak megfelelően, türelemmel és mértéktartóan kell végezni, minden túlzott lelkesedés vagy túlméretezett várakozás nélkül.
Nemcsak az időpont megválasztása igényel nagy körültekintést, hanem a megfelelő körülmények megteremtése és a kellemes légkör kialakítása. Az első sikertelenségeket nem szabad megtorolni. Minél szigorúbban kényszerítjük, annál többet várat magára a siker.
A hosszú ideig ültetés hatására olyan feltételes reflex alakul ki nála, hogy csak huzamos üldögélés után tudja szükségletét elvégezni. Eközben azonban a kisgyermek unatkozik. Helytelen az is, ha arra szoktatjuk, hogy játsszon bilizés közben játékeszközzel.
Több sikeres próbálkozás után is előfordulhat, hogy olykor kedvetlenné válik a gyermek, és láthatóan nem szívesen ül rá a bilire. Ilyenkor hiba volna erőltetni. Eredmény esetén biztassuk, dicsérjük.
A bizalom jele, ha egy-két siker után nem adnak rá pelenkát, de ez csak akkor jó, ha bizalmat érez és nem sürgetést. Nagyon vigyázni kell ezzel, mert kudarcnak élheti meg, ha nem tud megfelelni ennek a bizalomnak.
Fotók: www.flickr.com
