Talán nem meglepő, hogy a házasságok nagy részében ekkor kezdődnek a problémák, és valahogy az egészet a természetre fogjuk: az anyai ösztönök minden energiát a csöppségre irányítanak.
Vannak, akik habozás nélkül biztosítják gyereküket arról, hogy természetesen ő a legfontosabb a számukra az egész világon. Meggyőződésem, hogy ez a gyerekek párkapcsolatra nevelésének első hibája. Elvégre ha egy négyéves úgy tudja, hogy ő a legfontosabb a családban és anya életében, akkor apa kicsoda?
Igyekszünk olyan választ adni, amiből kiderül: mindenki egyformán fontos a családban. Persze, vannak időszakok, amikor a pokolba kívánjuk a párunkat, vagy valamelyik gyerekünk annyira kikészít bennünket, hogy senkinek nem vallanánk be, miket is gondolunk róla ilyenkor. De általánosságban meg kéne tartani az egyensúlyt valahol.
Ha megszületett a baba engedd, hogy ő is megkaparintsa néha. Biztasd ilyenkor, dicsérd! Bízd rá a fürdetés „intézményét”, és mindent, amit szeretne. Fontos, hogy ő is ugyanúgy kivehesse a részét és ne csak azt lássa: mindent csak te akarsz csinálni, mert te jobban tudod!
A visszautasítottság, kitaszítottság érzése csökkentheti a nemi vágyat. Fontos, hogy a nő éreztesse a párjával, hogy a kisbaba érkezése közös élmény, melyben mindkettőjüknek része van, és a párja nem marad ki semmiből. Éreztesse továbbá azt is, hogy attól, hogy időközben hárman lettek, számára ugyanolyan fontos a párja és az intimitás, mint azelőtt volt. Ne tekintse lezártnak a nemi életüket csupán azért, mert sikerült a gyermekáldás. Mindhármuk érdeke, hogy a szülők hosszú távon is boldog, szexuálisan is kielégítő kapcsolatban éljenek.
A gyerek nem választhatott, legalább is nem úgy, ahogy a párunk választott bennünket és mi őt. A gyerek a mi szerelmünk, döntésünk eredménye, és teljesen ránk van utalva fizikai, lelki és szellemi síkon egyaránt. Ez a gyerek nem is létezne, ha apa és anya nem dönt úgy, hogy szülessen meg.
Ha szétválunk, attól még ugyanúgy megy az élet tovább, hiszen két önálló, független emberről van szó, akik saját döntésükből élnek együtt. A gyerekkel egész más a helyzet: sosem sétálnánk ki az életéből, csak mert mondjuk nem szeret már bennünket annyira, mint korábban…
