Buli, jó hangulat, némi alkohol, nagy társaság, és már nem tudsz ellent mondani, amikor megkínálnak valamilyen szerrel. Melyek a partidrogok? Bulis szabályok, a ti érdeketekben!
Kati
A ma talán legnépszerűbb diszkódrog, a Kati – vagy Mephisztó, ahogy a terjesztők becézik – bárki számára elérhető, hiszen a növényvédelemben, illetve a háztartásban is használatos mefedron az alapanyaga. Utóbbi egy kelet-afrikai növény, a Kat hatóanyaga, emiatt emlegetik Katiként a szlengben. Euforikus állapotot idéz elő, amit később komoly másnapossághoz hasonló panaszok követnek: étvágytalanság, hidegrázás, fejfájás, hányinger. Később depressziós tünetek jelentkezhetnek, és az érzelmi egyensúly is felborul – a fogyasztó nagy érzelmi magasságokból váratlanul zuhan a mélybe. A szerhez rendkívül gyorsan hozzászokik a szervezet, és egyre nagyobb mennyiséget követel magának. Különösen veszélyes alkohollal együtt fogyasztva, több halálesetet is feljegyeztek már ebből a kombinációból.
Gina
Az egyik legveszélyesebb partidrog, angyalpor néven, de szexdrogként is szokás emlegetni ezt a szagtalan és színtelen folyadékot. Legtöbbször italba csempészik, elég pár csepp Gina ahhoz, hogy akár csoportosan, órákon keresztül kövessenek el erőszakot az áldozatokon. A szer hatása után az áldozatok nem emlékeznek semmire, így általában feljelentésre sem kerül sor, és a hatásokkal is csak később szembesülnek: a fertőzésekkel, nem kívánt terhességgel, illetve a tudatalattiból felkúszó rémképekkel.
Ilike
Az Ilike fantázianévre hallgató drog lónyugtató! Nagyobb testű állatok (általában lovak) operációjához használják altatóként, érzéstelenítésként. Régebben a fiatalok felszívták vagy szájon át bevették, manapság vénásan adagolják. Bódultságot és halálközeli hallucinációt okoz. Aki szedi, függő lesz tőle, és végül szívelégtelenségben elhalálozik.
A jól nevelt gyerekek is belekeveredhetnek
Sokszor merül fel a kérdés, hogy mégis miért nyúlnak a fiatalok kábítószerhez. Az első és talán leggyakoribb válasz erre: azért, mert van. A terjesztők ráadásul pontosan tudják, hogyan kell megszólítani a fiatalokat, milyen formában kell kínálni a szert ahhoz, hogy az trendivé váljon, és milyen áron ahhoz, hogy kelendő legyen – a partidrogok árképzése pontosan azon a határon mozog, hogy egy hétköznapi fiatal számára is elérhetőnek tűnjön a mámor. Később persze, ha már kialakult a függőség, akkor semmilyen pénz sem lesz elég a drogéhség csillapítására. Ez az úgynevezett tolerancia-elmélet: ugyanannak a hatásnak az eléréséhez egyre több, vagy más, erősebb kábítószerre van, lesz szükség.
Hogyan kerüljétek el a partydrogokat?
Természetesen nem úgy, hogy nem jártok szórakozni. A legjobb, ha többen buliztok, és figyeltek egymásra. Ne igyatok sokat! Ha már isztok: kis mennyiségű alkohol is kellően ellazít, nem kell öntudatlan állapotba kerülni. Nem árt, ha a csapatban van legalább egy ember, aki nem iszik, és tud figyelni a többiekre.
Soha ne dőljetek be a szép szavaknak! „Csak egy keveset…” „Meglátod, jó lesz…” Ezek a szövegek azok, amelyek megszüntetik az ellenérzést. Higgyétek el, nem lesz jó. Rossz lesz, és általában csak ki akarnak használni titeket. Vagy pénzzel akarnak lehúzni, vagy olyasmire kényszeríteni, amit drog nélkül nem akarnátok.
A legfontosabb pedig, hogy ne fogadjatok el mástól italt szórakozóhelyen. Csak úgy, hogy magadnak bontod fel, mert lehet, hogy belecsempész valamit az italodba.
Óvakodjatok Ginától és társaitól. Nem azért, mert az öregek rossz szemmel néznek rátok, vagy mert ha kiderül, hogy ilyesmit használtatok, büntetést kaptok. Azért óvakodjatok tőlük, mert akár bele is halhattok.
