Két-három napig azért jó, ha a szülő több órát is eltölt az óvodában. Ez a szülő szempontjából is jó, hiszen láthatja, hogy gyermeke jó helyen van, biztonságban van, biztonsággal rábízhatja gyermekét az óvónőkre.
Az óvodába szoktatás elején a legtöbb gyermek azt éli át, hogy ha az anyukája otthagyja, akkor az örökre történik. Tudatosítani kell a gyermekben azt, hogy csak néhány órát tölt el az óvodában, és biztosan érte fog menni valaki, és hazahozza. Ezt segíti, ha reggel elválásnál puszit adunk, elmondjuk a gyermeknek, hogy jövünk érte, és elbúcsúzunk. Evvel a ceremóniával átadjuk a gyermeket az óvónőknek. Hazamenetel előtt pedig az óvónő átadja a gyermeket, elbúcsúzik tőle.
Még az óvoda előtt járjatok rendszeresen játszóházba, baráti társaságba, hogy valamelyest hozzászokjon a közösségi szabályokhoz.
Ha lehetőség van rá, menjetek be együtt az óvodába nyílt napra, sétáljatok el gyakran az épület előtt, közben erősítsd benne, hogy jól fogja ott magát érezni.
Mindig hallgasd türelemmel és érdeklődéssel, ha az óvodáról mesél! Örülj vele együtt, ha van minek, biztosítsd együttérzésedről, ha úgy érzi, bántották. És ne felejtsd el, most teszed le az alapjait feléd irányuló későbbi őszinteségének is.
Engedd meg a kicsinek, és beszéld meg az óvónővel is, hogy bevihesse magával az oviba azt a tárgyat, mely számára az otthont és a vigasztalást jelenti.
Az öltözőben (gyermekünk jelenlétében) beszélgessünk más gyermekekkel, érdeklődjünk felőlük, dicsérjük meg a ruhájukat, hajukat, játékukat! A beszélgetésbe bevonhatjuk a saját gyermekünket is!
Ha van egy-két barátja, akkor velük erősíthetjük a kapcsolatot oly módon, hogy elhívjuk gyermekünkhöz játszani, vagy közös programot szervezünk nekik.
Mondjuk meg neki, hogy nekünk is nagyon hiányzik napközben, de nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy jó helyen van az oviban.
Mivel a nap nagy részében nélkülöznie kell szüleit, ezért ha együtt vagyunk, próbáljunk minél többet játszani vele, babusgassuk, ölelgessük őt minél gyakrabban!
Fotók: www.flickr.com
