Csajok Magazin

Mikor beszélhetünk kóros gyermekkori elhízásról?

Jólétben, bőségben. Annak megállapítása, hogy valaki kövér, sovány, vagy éppen normális testalkatú, az adott kultúra függvényében változhat. A mai “nyugati” kultúra a vékony alkatot részesíti előnyben, de nem volt ez így mindig. Erről tanúskodnak más korokból származó festmények, fotók, leírások is. Ma is léteznek olyan kultúrák, ahol a túlsúly egyértelműen a jómód jele, és a kövér embert inkább tartják irigylésre méltónak, semmint ellenszenvesnek, vagy betegnek. Így a kövér gyermek is azt jelezte, jelzi, hogy a család jómódú, bőven van mit enni, és nem kell a gyerekeknek dolgozni. Másrészt a gyakori gyermekhalál idején egy jól táplált gyereknek nagyobb esélyt tulajdonítottak a hosszú életre, mint egy vékony, esetleg sovány testalkatú kortársának.

Vádlott: a súlyfelesleg

Az orvostudomány fejlődésével bizonyítottá vált, hogy a fiatal kor óta meglévő jelentős súlyfelesleg több betegség közvetett oka lehet: szív – és érrendszeri problémák, magas vérnyomás stb. A gyakorlatban akkor beszélünk obesitasról, ha a gyerek súlya legalább negyven százalékkal meghaladja az életkorához és a testmagasságához előírt “ideális” testsúlyt. Mi állhat a háttérben, mi okozhatja a kóros elhízást?

Genetika vagy helytelen életmód?


Beszélhetünk úgynevezett “normális kövérség”-ről. Ekkor egyszerűen az történik, hogy a gyermek átveszi a körülötte élő családtagok étkezési szokásait, ő is sokat és sokszor eszik, általában nem egészséges ételeket. Gyakran a kövér szülőknek éppen a fent leírt ok miatt lesznek kövér gyermekeik, és nem azért, mert genetikailag örökölték a kövérséget. A testalkatot, mint magasság, csonterősség stb. lehet örökölni, de az elhízáshoz elengedhetetlen, hogy sokat is egyen az illető.(Kivétel a hormonális probléma.) Tehát rossz táplálkozási szokásról, tanult viselkedésmintáról van szó, amit a későbbiekben lehet korrigálni.

Ha szeretem, etetem

A másik oka a súlyfelesleg kialakulásnak az, hogy különböző családi problémák miatt – a szülők közti tartós feszültség, válás stb. – a szülők, de főleg az anya “túleteti” a gyermekét. A túláradó gondoskodását tehát étellel fejezi ki, csakhogy az étel mennyisége nem a gyerek igényeihez igazodik, hanem az anya szükségleteihez. Ekkor sajnos nemcsak elhízik a gyerek, hanem azt tanulja meg, hogy ne a biológiai igényeire figyeljen – csak ha éhes, akkor egyen -, hanem a másik igényeire: vagyis nem szabad visszautasítani az anyát, mert akkor az szomorú lesz, a gyereket pedig bűntudat emészti. Az evés tehát egy kapcsolati “manipulatív” eszköz, nem pedig a saját éhségérzet csillapítását célzó viselkedés. Másrészt lelki kielégülés eszközévé válik, ezért az így nevelt gyermek a későbbiekben a frusztrált, stresszes helyzeteket evéssel próbálja majd kezelni, hiszen ezt tanulta otthon.

Barátom az ételem

A harmadik kategória az úgynevezett “reaktív kövérség”, ami hasonló az előzőhöz, csak abban különbözik, hogy bármilyen súlyos emocionális stressz előidézheti, mint például: kistestvér születése, váratlan haláleset, hirtelen költözés stb. Ilyen esetekben a mértéktelen evés könnyen az önnyugtatás, önvigasztalás eszközévé válhat.

Nehéz nővé válni

Serdülő lányoknál, különösen a serdülés kezdetekor előfordulhat, hogy fél a kezdődő női vonzerejétől, ezért mindent megtesz, hogy csökkentse azt: vagyis elhízik, és így már kevésbé veszélyes szembenézni a nőiességgel. Gyakran éppen ebből az elhízásból alakul ki a serdülés előrehaladtával a túlzott fogyókúra, majd pedig az anorexia nervosa.

Forrás: www.nestle.hu

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin

További cikkek hasonló témában

Hozzászólások

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Scroll to Top