Lelkileg nem készítik fel a kismamákat a szülés utáni időszakra. Vannak nők, akiket sokkszerűen ér a felelősség, ami akkor tudatosul igazán, amikor ott szuszog a baba. A fáradtság, a nem-alvás, a kételyek, hogy elég jól csinálom-e, a szorongás, hogy nehogy valami baja legyen, eleget evett-e… kimeríti a kismamát.
Az anyai ösztönök hamar beindulnak és észre sem vesszük máris profi csecsemőgondozóvá lépünk elő. Ha fogalmunk sincs róla hogyan is kell egy babát gondozni ő majd hangos sírással és kiabálással fogja felénk jelezni, hogy épp mire van szüksége.
Pár hét és tudni fogjuk melyik sírás mit jelent, a most éhes vagyok, ciciznék, most épp bepisiltem és a szeress sírást is meglehet különböztetni. Gondoljunk arra, hogy a baba nem tudja, hogy mi ezt életünkben először csináljuk, így ne féljünk attól, hogy majd ránk szól anya ezt ne így csináld.
Ez a félelem sok anyukát meggátol abban, hogy igazán élvezze az anyaság minden örömét és az állandó stressz és félelem egy kisebb depressziót is okozhat. Épp ezért jó, ha az első időszaktól kezdve az apukát is bevonjuk a feladatokba, nyugodtan bízzuk rá a fürdetést etetést, és ha a nagyi is szívesen segítenek, ne utasítsuk vissza.
Egy újszülött érkezése nem csak lelkileg, de testileg is megviseli az anyukát, hiszen itt 24 órás felügyeletről és készenlétről van szó, így ha az apuka néha át tudja venni a babát, meg tudja etetni, fürdetni és be is pelenkázza máris nyertünk egy kevés pihenő időt. Soha ne mondjuk, az első héten az apukának hagyd, drágám majd én megcsinálom, majd én felkelek hozzá éjjel, mert higgye el kedves anyuka egy hónap múlva már bánni fogja.
Mivel számtalan kérdés merül fel bennünk és az anyaság egy olyan élmény, amit csak egy másik anyukával tudunk megosztani, jó ha, keresünk magunkat egy barátnőt, ismerőst, akinek szintén most született gyermeke, így megoszthatjuk vele tapasztalatainkat és érzéseinket. Erre persze a közeli játszótéren is szert tehetünk, de az interneten is szerezhetünk barátokat.