Véleményed szerint egy nő titka miben rejlik?
Nagyon sok dologból tevődik össze, ami nehezen összeszedhető, felsorolható… Roppant lényeges az ápoltság, az érdekesség, a megújulni tudás, személy szerint én a játékosságot is nagyon fontosnak tartom. A napokban például a fodrászommal egy kis trükk segítségével elrejtettük a hosszú hajamat, amivel sikerült meglepnem mindenkit…pláne, mikor másnap újra kiengedett frizurával jelentem meg! Tudvalevő, hogy egy nő a megújulását leginkább egy új hajkoronával tudja elérni. A nagyon nőies frizurák, ruházat, a külcsín mellett, fontos, hogy minden helyzetben nők tudjunk maradni. Én például szoknyás vagyok, számomra ez az igazán „nőcis” viselet, kicsi korom óta „pörgős szoknyában” járok. Természetesen otthon is ugyanaz a háziasszony vagyok, mint bárki más, aki éjfélkor pácolja a húst. Nálunk afféle szerepcserére nem kerülhetne sor, hogy ezt a feladatot a páromra átruházzam, ennek ellenére nagyon sokat segít. A spontaneitás is hangsúlyt kap az életünkben, folyamatosan meglepetéseket okozunk egymásnak, minden nap örömet szerzünk a másiknak, emellett nagyokat nevetünk. A szerelemért minden nap kell tenni, nem lehet megnyugodni egy percre sem, természetesen ez nem egy feszkós dolog, hanem könnyed, magától jön, így lesz szép és teljes…
Mit gondolsz egy kapcsolatban a taktikázásról?
Sosem ment és nem is szeretem. Azt gondolom, hogy az már rég rossz, ha erre szükség van. Ha az ember szerepeket játszik, előbb-utóbb lehull róla a lepel. Azt vallom, hogy jobb az elején mindent tisztázni. Szerencsére megtaláltam, pont azt a párt, Balázst, aki ugyanígy gondolkodik, igazolást ad mindarról, amiben három évtizeden át hittem. Mi mindent az őszinteségre alapoztunk, és ez működik…
Hogyan viselted a szakításokat?
Nálam a kapcsolatok sosem jöttek egymás után, hanem idő telt el köztük, időt adtam magamnak, hogy rendezzem a gondolataimat. Úgy tisztességes, hogy ne húzzuk egymás idejét, ha rájövünk, hogy mégsem vagyunk a megfelelő partnerei egymásnak.
Én magam sem hittem, hogy ilyen gyorsan beköszönt a szerelem, egyszer csak az a férfi állt előttem, akire már olyan sokan mondták, hogy számomra a nagy Ő. Az anyukám tizenegy éve megjegyezte, hogy nem is érti, hogy nem látom ezt… Kitartottunk az elveink mellett, hogy mi csak barátok vagyunk. Természetesen Balázsom részéről volt már udvarlási kísérlet. Évekig azonban nem találkoztunk, mert állatorvosi munkája az Egyesült Államokba szólította, majd hazatért, szenvedélyes szerelem lángolt fel köztünk és pár hónapja tökéletes boldogságban élünk.
Amíg nem jött az igaz szerelem, hogyan értékelted át az életedet?
Tény, hogy az emberek nem bírnak egyedül maradni, pedig kifejezetten építő, felszabadító, lehet a „szingliként” töltött időszak, nagyon sok mindent le lehet tisztázni ilyenkor. Sokan benne maradnak olyan kapcsolatban, ami már nem méltó hozzájuk. Én másként gondolkodom, mindig mertem és akartam egyedül lenni, ha egy kapcsolat nem működött, emberileg méltatlan szituációban nem maradtam. Úgyis jön, akinek jönnie kell…Ahogy Ági barátnőm mondja: „mindenkire vár valaki, ezt garantálhatom!” De feltétlen nyitott szemmel kell járni, nem pedig otthon begubózni…
Kapcsolatodban azt vallod, hogy a párod, nemcsak a szerelmed, hanem a barátod is?
Igen, ő nekem a mindenem, a legjobb barátom, a bizalmasom, minden titkom tudója, a szerelmem, az egyetlen és igazi férfi az életemben… Mi mindent megbeszélünk, hiszen ő az életem társa.
A forgatások, a munkád szinte az egész életedet kitölti?
Imádom a munkámat, de a forgatások alkalmával jó pár órás telefonokat bonyolítunk, amit a legutóbbi indiai utazás alkalmával megpróbáltuk lecsökkenteni. Keserves, de egyben nagyon izgalmas is tud lenni a több ezer kilométernyi távolság, hisz romantikus vágyakozást érzünk ilyenkor a másik iránt.
Hogyan telnek majd az ünnepek?
Mi egy tradicionális család vagyunk, így az ünnepek a hagyományok szerint zajlanak, a tipikus karácsonyi menüvel és mindennel, ami a karácsonnyal kapcsolatos, a műsorban elsajátított dekorációkkal, amivel folyamatosan szépítgetem, díszítgetem az otthonunkat.
Olyan vagy az embereknek, mint egy régi jó barát?
Így is érzem. Nagyon sokat közlekedem a városban, ezért sok emberrel találkozom, és nagyon jól esnek a visszajelzések. Mindig így viselkedtem, nagyon szerettem beszélgetni az emberekkel az utcán, mert rengeteget kapok, vagy – talán remélhetem, hogy- kapunk ilyenkor egymástól…
A dicséret mellett kritikát is kapsz?
Mindenki kap, de szerencsére a kedves visszajelzések vannak túlsúlyban. A kommunikációra egyszerűen ki vagyok éhezve, egyszerűen mindenkire kíváncsi vagyok. Azt azért már hallottam, hogy túl sok vagyok, kicsit vibráló… de egy televíziós műsorvezetőnek ez az erénye is lehet!
