Betegségfelfogásunk lényege az, hogy a szervezetünkben jelentkező betegség nem más, mint a bennünket érő külső és belső stresszhatások következtében megváltozott rezgések okozta anyagcsere-zavar, melyeket a leghatásosabb gyógyítani is csak azáltal tudunk, hogy a sejtek, szövetek, szervek, szervrendszerek betegséghordozó kóros rezgéseit erősítjük.
Az emberi test tüneteket idéz elő annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a stresszhez, a fertőzéshez, megvédje, meggyógyítsa magát. Ha ezeket a védekező reakciókat gátoljuk, a tüneteket elnyomó kezelésekkel átmenetileg sikeresek lehetünk, de az egészség helyreállításában kudarcot vallhatunk, így a tünetek visszatérhetnek. Mivel a tünetek testünk védekezésének fontos tényezői, olyan gyógyító módszerek alkalmazására kell törekednünk, amelyek támogatják ezt a védekezést, segítik a szervezet öngyógyító folyamatait, nem pedig gátolják. A homeopátia tehát, a szervezetet az öngyógyításra készteti, nem a tünetet nyomja el, hanem a félresiklott vagy gátlás alá került öngyógyító rendszert készteti cselekvésre.
Előnyei:
– meggyógyítja a beteget
– használható krónikus betegek gyógyítására, vagy olyan esetekben, amikor más gyógyszer nem alkalmazható (Pl.: terhesség, gyermekgyógyászat, szoptatás)
– semmiféle mellékhatása nincs
– nem alakul ki allergia, nincs gyógyszerhozzászokás
– nem kerülnek a gyógyszerek sokba
– a gyógyszerek jóízűek, alkalmazásuk egyszerű, és a gyermekek is szívesen fogyasztják.
Története:
Alapítása Samuel Hahnemann nevéhez fűződik, a német orvos, gyógyszerész 1796-ban tette közzé a homeopátiával kapcsolatos megfigyeléseit. Legfontosabb alapelve az úgynevezett hasonlósági törvény, ennek alapján keresik meg azt a szert, amely meggyógyítja a beteget.
A hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani alapelv szerint, olyan gyógyszer, ami meghatározott tüneteket képes az egészséges emberben előidézni, az egy betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes.
A homeopátia másik alapszabálya a gyógyszervizsgálat, hiszen a homeopátiás szereket nem kutatólaboratóriumokban fejlesztik ki, hanem a gyógyszervizsgálatokon egészséges emberek vesznek részt.
Az alapellátásban dolgozó orvosok 30-60%-a ajánl betegeinek homeopátiás gyógyszereket. Ezek szabályosan törzskönyvezett, recept nélkül beszerezhető készítmények. Speciális, természetes alapanyagból előállított orvosság, aminek kiindulási anyagai legnagyobb részben növényi, kisebb mennyiségben ásványi és állati eredetűek. A növényi eredetű szerek készülhetnek a növény virágából, szárából, gyökeréből, vagy akár az egész növényből. Az ásványi eredetű szerek lehetnek valódi ásványok, fémek, vagy egyéb, a természetben megtalálható szervetlen anyagok, az állati eredetű szerek pedig rovarok, kígyók, békafajok váladékaiból származhatnak, vagy akár az egész állatból.
A gyógyszer kiválasztását egy alapos kikérdezés előzi meg: a homeopátiás orvos ugyanúgy megvizsgálja a beteget, a különbség a kikérdezés alaposságában, vagyis az anamzézisben rejlik. Azért kell annyira alaposan kikérdezni a beteget, hogy az óriási homeopátiás gyógyszerkincsből ki lehessen választani azt a szert, amelynek a gyógyszerképe leginkább hasonlít a páciens betegségképére, tehát tüneteinek összességére.
Hogyan is néz ki a készítmény?
A homeopátiás gyógyszerek nálunk úgynevezett globulus formában kaphatók, ezek apró, édes, cukorból készült golyócskák, amelyek homeopátiás hatóanyaggal vannak átitatva. Léteznek azonban tabletta, szirup, kenőcs, vagy injekció formájában is.
A golyócskákat a szájba kell helyezni –hiszen a nyálkahártyából szívódnak fel- úgy, hogy a beadás előtt és után fél órával ne egyen, ne igyon a beteg. El kell szopogatni a golyócskákat, de ha túl kicsi ehhez a gyermek, akkor vízben kell feloldani.
Az adagolás gyakoriságára elmondható, hogy minél erőteljesebbek, minél jellegzetesebbek a tünetek, annál gyakrabban kell szedni a szereket, a panaszok mérséklődésének megfelelően viszont egyre ritkábban. A gyógyszerek egyszeri adagja tüneti kezelés esetén alkalmanként öt golyócska, alkati kezelés során általában tíz golyócska. Ez a mennyiség független az életkortól és a testsúlytól.
A beteg azt a gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban, ami hígítatlanul adva az egészséges emberben kiváltja a beteg panaszaihoz hasonló tüneteket.
A homeopátia egy olyan egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét-testi és lelki tüneteit- egyaránt figyelembe veszi a gyógyszer kiválasztásánál. A természetes gyógymód képviselő nem akarják a módszerükkel a klasszikus orvostudományt feleslegessé tenni és támadni, hiszen vannak olyan betegségek és állapotok, amelyekben a szervezet saját védekező erőire nem lehet számítani, tehát homeopátiás szereket nem lehet sikerrel alkalmazni, ezek egymást kiegészítő gyógymódok. Erre példa, hogy a sebészeti szakellátásra szoruló betegnél, pozitívan befolyásolják a gyógyulás gyorsaságát és minőségét. A homeopátiás gyógymódtól azt várhatjuk, hogy a beteg gyorsabban gyógyul, kevesebb szövődménye lesz, és rövid ideig tart a lábadozás.
