Amikor a gyermek már beszél, árulkodó jel lehet, hogy nem tud kimondani bizonyos hangokat, pl. á, ú, í, s, sz hangokat, különösen mássalhangzó melletti kapcsolatban. Ilyenkor felmerülhet a gyanú, hogy nem hallja ezeket. A halláskárosodás ugyanis nem csak a hallás intenzitásának, erejének csökkenését jelenti, hanem a frekvencia, vagyis a hallható hanghullámok tartományának beszűkülését is.Abban az esetben, ha mégis úgy tűnik, hogy valami még sincs rendben a gyermek beszédértésében, hallásában, feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Itt elvégzik a megfelelő vizsgálatokat, amelyek pontos információt adnak a károsodás mértékéről és okáról.
Óvodáskorban már rendszerint kiderülnek a halláscsökkenés, illetve a beszédfejlődés zavarai, ezért ilyenkor csak nagyon elhanyagolt esetekben szükséges a hallásvizsgálat. Ez elsősorban a belsőfül, illetve magasabb agyi centrumok károsodását jelenti. Az aktuálisan, az elsősorban orrmandula túltengéssel kapcsolatos vezetéses típusú halláscsökkenések (tuba funkciós zavarok) kiszűrését mindenképpen érdemes elvégezni, hiszen előfordulhat, hogy a szülők tévesen ítélik meg a halláscsökkenést és figyelmetlenségnek, esetleg más a gyermek viselkedési zavarainak ítélik meg.
Fül-orr gégészeti szakvizsgálat, hangvillapróbás és speciális hallásvizsgálatok, neurális halláscsökkenés esetén egyéb, neurológiai irányú kivizsgálás, képalkotó vizsgálatok végzése is javasolt.
Vizsgálják a halláskárosodás mértékét az ú.n. ” magatartás megfigyelésén alapuló eljárással”, illetve az ” eltereléses eljárással”. Természetesen vannak további, az eredményeket pontosan mérhetővé tevő mérési eljárások is. A vizsgálatok elvégzése után derül ki, milyen segítségre van szükség. Ez lehet műtét, vagy hallókészülék. Az idegi károsodás ellensúlyozására mindenképp ez az eszköz a legmegfelelőbb.
