A világ legnagyobb, az ember és kutya kapcsolatát vizsgáló tudományos kongresszusán Kertin Meints, az angliai Lincoln Egyetem kutatója rávilágított: elsősorban a négyéves gyerekek azok, akik a figyelmeztető jelzésként szolgáló vicsorgó fogakat nevető, boldog, barátságos arcként értelmezik. Ezt az arckifejezést az esetek 62 százalékában kapcsolatfelvételre való felhívásként értékelik, még akkor is, ha kutya társaságában nevelkedtek.
Egyelőre nem világos, miért épp négyéves korban jellemző ez a probléma. Később a gyermekek megtanulják, hogy az emberi arckifejezések nem ültethetők át egyszerűen más fajokra. Ebben nagy szerepe van a szülői tanításnak is.
Alexandra Horowitz, az amerikai Columbia Egyetem tudósa szerint is túlságosan emberi módon értékeljük a kutyák jelzéseit és viselkedését. Empirikus kutatások során megállapították, hogy – bár a gazdik gyakran meg vannak róla győződve – négylábú kedvenceik nem néznek „bűnbánó arccal”, hiszen nincs lelkiismeret-furdalásuk sem. Az ebek ugyanis nem saját, hanem a gazdi szigorú, feddő viselkedésére reagálnak.
A kutyák tehát a szó hagyományos értelmében véve nem szégyellik magukat, csupán bizonyos nyugtató viselkedést tanúsítanak, amelyet az emberek hajlamosak rossz lelkiismeretként értelmezni. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kutyák akkor is alázatosan viselkednek, ha nem követtek el semmit, de ok nélkül szembesülnek a gazdi büntető jelzéseivel. Ugyanakkor négylábú barátaink rendelkezhetnek bizonyos szintű igazságérzettel: ha úgy vélik, igazságtalanul bánnak velük, csökken együttműködési készségük és kevésbé akarnak megfelelni a gazdinak. Hogy ennek hátterében egyfajta természetes igazságérzet, vagy pedig a kontaktszemély következetlen viselkedéséből fakadó zavar áll-e, egyelőre kérdéses.
A Bécsi Egyetemen tartott konferencián bemutattak egy a Konrad Lorenz Kutatóközponttal (KLF) közösen készített tanulmányt is, amely arra a következtetésre jutott, hogy a kutyák máshogy viszonyulnak a női és a férfi gazdikhoz. Kurt Kotrschal, Manuela Wedl, Iris Schöberl és munkatársaik megállapították, hogy az ebek gyakrabban keresik a kapcsolatot és a testi közelséget a férfiakkal, mint a nőkkel. Ezzel összefüggésben az emberek részéről is megfigyelhetőek a viselkedést illető nemi különbségek: a férfiak gyakrabban tartják ebüket fizikai kontroll alatt, mint a nők.
A viselkedéstanulmányok mellett a kutatók gyakran végeznek olyan kísérleteket is, amelyek során az embert és a kutyát ért stressz mértékét vizsgálják különböző helyzetekben a nyálban lévő stresszhormon, a kortizol segítségével.
Megállapították, hogy a házon kívüli stresszhelyzetekben – például állatorvosnál – gyakorlatilag egyáltalán nem emelkedik a kortizolkoncentráció. Kutya és gazdija ugyanakkor egyaránt erőteljes stresszt él át, ha otthonukba vendég érkezik – mondta el Schöberl. Ez az állat esetében egészen egyszerűen magyarázható a területvédő viselkedéssel, az embernél azonban nem találtak rá magyarázatot.
Forrás: www.szatmar.ro
Fotók: www.sxc.hu
