Az eljegyzés a házasság előtti állapot. Régen és manapság még falun nagy vacsora alkalmával jelentik be a fiatalok, és gyűrűhúzással pecsételik meg.
A leánykérés a kölcsönös megismerkedés és megismerés után következik. Hagyományosan a fiú ellátogat a lányos házhoz és a leány szüleitől megkéri a választottja kezét. Ünnepi alkalom lévén illik a leendő örömanyának és a menyasszonyjelöltnek virágot vinni. Régen előre megfogalmazott forgatókönyve volt ennek a ceremóniának. Manapság az udvariasság és a jó modor az ami korlátokat jelent.
A fiú megkérheti a lányt amikor csak kettesben vannak és később bejelentik a nagy hírt a családnak. Vagy a hagyományos módon is, a lány szüleitől. Ilyenkor illik egy csokor virágot vinni a lánynak és egyet az édesanyjának is. Ha a kérés megtörtént és mindenki beleegyezett, akkor egy vacsorával, vagy egy pohár itallal megünnepelhetitek.
Nincs eljegyzés gyűrű nélkül!
Miután a fiú kiválasztotta a lányhoz leginkább illő gyűrűt, felhúzza szerelme bal kezére, ami az esküvőn, majd szépen átvándorol a jobb kézre. Ugyanis ennek helyére a jegygyűrű kerül.
A jegyesség ideje változó: egy évtől akár két-három évig is tarthat. Az eljegyzés után általában a pár összeköltözik. Ez egyfajta próba-házasság. Sokan szeretnek élni ezzel az életformával, mert nem jár annyi felelősséggel és elkötelezettséggel, mit egy házasság. Ez az idő arra van, hogy a leendő házasok megismerjék egymást. A mindennapi találkozás, a sűrű együttlét megmutatja mennyire tudják egymást elviselni. Ha ekkor derül ki, hogy mégsem tudnak együtt boldogulni, annak nincs jogi következménye. Búcsúzzanak el illendően egymástól, ne rossz emlékként őrizzék a közösen eltöltött időt.
(Fotók: www.sxc.hu)
