A környezettudatosság a ruhapiacot is elérte, egyre gyakrabban keresik a vevők a címkén az alapanyagok származási helyét és pontos összetételét. Köztudott, hogy a mai korra jellemző árudömping a minőség helyett mind inkább a mennyiségre és az alacsony árakra helyezi a hangsúlyt. A piac nyomása pedig, egyre inkább keletre szorította a gyártási folyamatokat. Európa már jó ideje nem tud lépést tartani a keleti olcsó munkaerővel –ami leginkább női és gyermek munkavállalót jelent- és a potom árakért megvásárolható alapanyagokkal, ezért sorra bezárta ruhagyárait. Így a legnevesebb divatcégek, sportmárkák is gyakran a Távol-Keleten varrattatják meg kollekcióikat.
A távoli országokban gyártott holmik azonban nem mindig felelnek meg az Európában megszokott szigorú előírásoknak, noha csakúgy mint az élelmiszereknek, a ruhaneműknek is minősítési rendszereken kell átesnie, a IVN – német minősítés, amely minden összetevőjében, gyártási folyamataiban környezetbarát- és a SKAL – holland minősítés, amit csak az ellenőrzött bio gazdaságból származó textilek kaphatnak meg- ezeket takarja.
Nem árt tehát figyelembe venni, hogy vajon milyen körülmények között illetve hol termesztik a ruha alapanyagául szolgáló növényi rostokat. Általában az öltözékünk alapanyagáról vajmi keveset tudunk, holott nem baj, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a mindennapjaink részeként szolgáló pamut, a trópusi éghajlaton őshonos gyapotból készül. Csakhogy a pamut előállításához szükséges gyapot termeléséhez a növényvédő szerek egynegyedét használják, súlyosan szennyezve az élővizeket, így válva a mezőgazdaság egyik legkíméletlenebb ágazatává. Ennek kínál megoldást a bio-gyapot termesztés, amely mellett fontos célkitűzés a méltányos áron való forgalmazás, vagyis a fair trade szemlélet.
Amerikában tudatosan felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy ezeket a szempontokat tartsák szem előtt. A bio pamut nemcsak az előállítás természetességét jelenti, hanem azt is, hogy egyik munkafolyamatnál sem használtak olyan anyagokat, amelyek az egészségre és a környezetre károsak. Ez a látásmód hazánkban is egyre nagyobb teret nyer, létezik már olyan üzletlánc, amely elsősorban csak a természetre és a szervezetre ártalmatlan, bőrbarát ruhákat árusít. S működnek olyan üzletek is, melyek egyre nagyobb mennyiségben kínálják az újrahasznosított alapanyagokból, vagy bio pamutból gyártott termékeiket.
A gyapjú, mint alapanyag leginkább a téli hónapokban „színesíti” ruhatárunkat, hiszen kiváló hőszabályzó. A bio gyapjú, legfőbb ismérve, hogy az alapanyag a bio állattenyésztés elveinek megfelelően tartott birkáktól származik. A len és nem utolsósorban a kender – amit a kábítószer előállítása miatt tilos termeszteni – rostja roppant erős, ezért próbálják egyre inkább újra hasznosítani. A bambusz leggyakrabban a fürdőszobai textilek „újgenerációs terméke”, lágy és nedvszívó képessége miatt.
A ruhaneműk készítésénél tehát, a bio alapanyagokon kívül növényi és állati eredetű anyagokat használnak a különböző munkafolyamatoknál, a kiegészítőknél például a fémek nikkel – és krómmentesek, vagy csonttal, fával helyettesítik.
A szemléletváltás egyre nagyobb tömegeket mozgat meg világszerte, így az eddig leginkább babaholmikra jellemző természetes alapanyagok mellett ma már a család minden tagja hordhat egészséges, ráadásul divatos holmit.
Valószínűleg a gazdasági világválságra vezethető vissza az a tény, hogy összmennyiségében ugyan egyre kevesebb, de minőségben magasabb színvonalú holmik fogynak. Franciaországban, a divat hazájában például elindult a „slow wear” vagyis az igényes viselet tendenciája…
Szöveg: Papp Zsuzsa
