A drasztikus módszer megszelídítése
Ma már úgy tekintünk a bébiúszásra, mintha mindig is létezett volna. Holott csupán két évtizedes múltra tekint vissza ez a „sportág” – bár elméleti szinten már korábban is foglalkoztak a témával.
• Cook kapitány volt az első – úgy az 1700-as évek vége felé –, aki döbbenten vette észre, hogy a bennszülöttek pár hónapos csecsemői boldogan lebegnek a lagúnákban. És ezek a gyermekek előbb tanultak meg úszni, mint járni.
• Az európai szakemberek csak jóval később, a XX. század elején kezdtek a témával foglalkozni, s végül a szovjetek dolgozták ki az első babaúszás-módszert. Ám amikor bemutatták tudományukat Európa-szerte, majdnem meglincselték őket. Meglehetősen keményen álltak a témához: a babákat betették a hideg vízbe, lefröcskölték és víz alá nyomták… Nem volt európai szülő, aki hajlandó lett volna gyermekét ennek a borzalomnak kitenni.
Ám arra rájöttek, hogy a babák úsztatása, mint ötlet, nem rossz.
• Lassan kidolgozódtak a különféle módszerek, s bár minden oktató kicsit másképp csinálja, a lényeg mindenütt ugyanaz: a búvárreflex kihasználásával meg kell szerettetni a csecsemőkkel a vizet, miközben fejleszteni lehet mozgásukat és személyiségüket. Közben a szülők is észrevették, hogy gyermeküknek milyen örömet szerez a vízi élmény, annyira, hogy divat lett a bébiúszás.
Divatos, de nem kötelező
Manapság egy magára valamit is adó anyuka már a terhessége alatt – vagy előtt! – tervezgeti, hogy csemetéjét úszni viszi.
Ehhez – mint pszichopedagógus –, csak egyetlen megjegyzést fűznék. Az első évben a gyerek számára a legfontosabb a szeretet és a biztonság. Ha valaki teheti, vigye úszni csecsemőjét, hisz ez egy remek módszer, hogy a gyermek biztonságérzete fokozódjon, szeretetvágya kielégüljön. De ha valakinek erre nincs lehetősége – például messze lakik az uszodától, nincs rá pénze, vagy egyszerűen nincs energiája hetente elcipelni a csöppséget –, az ne keseregjen, az otthoni meleg légkörben ugyanolyan testileg-lelkileg egészséges gyermek nevelődik. Előfordulhat, hogy feszültséget okoz a tréningre járás – volt, aki kölcsönt vett fel, hogy fizetni tudja a „nélkülözhetetlen” edzést –, s az állandó idegeskedés többet árt a gyereknek, mint amennyit az úszás használ. A babaúszás divatos – de nem kötelező!
Fokozatosan!
M. Kecskés Edit úszóedzőből vált babaúszás-oktatóvá. Először sérült gyermekeknek dolgozott ki egy 18 lépcsős módszert, majd ezt ültette át egészséges gyermekek számára. Immár 20 éves tapasztalata van a területen, idén állami kitüntetéssel is elismerték munkáját. Mindent megtanult, ami a témához szükséges – az egészségügyi szakkérdésektől kezdve a nemzetközi trendeken keresztül a sportedzői tapasztalatokig. Egészséges és sérült gyermekekkel egyaránt foglalkozik.
– A babaúszás alapja a búvárreflex – magyarázza. – Ez azt jelenti, hogy a csecsemők 5-9 hónapos korukig rendelkeznek azzal a reflexszel, hogy vízbe kerülve automatikusan lezárják orr- és szájnyílásukat. Így nem jut víz a tüdejükbe. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nyomjuk le szegény gyereket egyszerűen a víz alá! Képzeljük el, mi mit éreznénk, ha valaki hirtelen így letámadna minket! Lehet, hogy nem fullad meg a csecsemő – de hogy megijed, az biztos.
Ezért eleinte csak finoman az arcába fröcsköljük a vizet, kezdetben a homlokára, majd amikor ezt megszokta, a szemébe, orrára is mehet. Csak ezután kezdjük fokozatosan a merülési gyakorlatokat végezni. S ami nagyon fontos: mindig felszólítással kezdjük a gyakorlatokat. A gyerek ezáltal összekapcsolja a hangot a cselekvéssel, s nem éri váratlanul, ami történik. Lassan kialakul a „vízbiztonsága”, s középhaladó szinten, vagyis úgy két hónap elteltével már ismeri a jelszavakat, s nem fél lebukni a víz alá. Haladó szinten pedig már átússza víz alatt az 5-6 méteres medencét.
A legfontosabb cél, hogy a gyerek megszeresse a vizet! De emellett az úszásnak prevenciós jellege is van: erősíti az immunrendszert, erősíti a gerinc és tüdő izmait, és a gyerek mozgás közben nem fog nagyokat esni. De a személyiségre is jó hatással van, a baba nyitottabb lesz, megszokja a zajokat, az idegeneket, könnyebben szocializálódik.
Vagyis nem profi úszókat képzünk. Az úszás egy eszköz, amellyel a gyermek egyéb képességei felszínre jönnek.
