Dr. Körmendi Zoltán gyermekspecialista segítségét kértük, aki a Heim Pál Gyermekkórház ortopéd sebész főorvosa és mozgásszervi rehabilitációs szakorvosa.
Mikortól hordjon cipőt a baba?
Amikor a kicsi épp csak elkezd járni, és egyik tárgytól a másikig totyog a szekrények mentén, még nem érdemes cipőt adni rá. Ilyenkor az lenne az ideális, ha a pucér talpa érintkezne a sima talajjal, és semmi sem kerülne ezek közé. A tappancsos zokni azért jó, mert szinte eggyé válik a láb bőrével, de a csodás cipőcskéket és tutyikat szakmailag fölöslegesnek tartom. Véleményem szerint ezek inkább szociális cipők, hogy a gyerek mégse zokniban legyen, hosszabb gyalogoltatásra azonban nem alkalmasak. Ha a baba már kb. egy hónapja stabilan jár, és naponta több órát közlekedik kemény felületen, jöhet a cipő, amelynek legfontosabb tulajdonsága, hogy tartja a sarkakat két oldalról. Nem a magas szár tehát a lényeg, hanem a cipő kérge, ezt érdemes megnyomni vásárláskor, hogy elég kemény-e, van-e tartása. Vagyis a gumicsizma, vászon tornacipő, hátul pántos cipő, flipflop papucs nem jó választás.
Mikor beszélünk lúdtalpról?
Minden csecsemő „lúdtalpasan” születik, hiszen a láb boltozatai csak később, részben a járás tanulásával és gyakorlásával alakulnak ki. Két fő boltozatot különböztetünk meg: a harántboltozat a lábujjak tövénél fut, a hosszanti boltozat pedig a talp belső részén. A boltozatokat az izmok munkája alakítja ki, fenntartásukban pedig a különböző inaknak, szalagoknak van fontos szerepük.
A lúdtalp tehát kezdetben természetes, a túlzott bokabedőlés visszafordítása azonban alapvetően fontos már a kezdeti időszaktól, mert így jó esélyünk van arra, hogy később nem fog kialakulni a hossz- és a harántboltozat lesüllyedése.
A gyerekcipő ezért belülről legyen lapos, a belsejébe ne legyen beépítve úgynevezett lúdtalpbetét. Egyrészt a lábaknak érezniük kell a sima közeget, le kell tenni a sarkat, végig kell gördülnie a talpnak. A belső hupli (amelyet tehát tévesen hívunk harántemelésnek, hiszen ez a hosszboltozat) ezt tudja megzavarni. Másrészt ha a betét tartja a lábat, az izmok nincsenek a boltozatok kialakítására kényszerítve.
Fontos tudni azt is, hogy a láb 7-8 éves korig alakítható igazán, eddig változik a legtöbbet. Az alakíthatóság viszont jórészt genetika függvénye, kisebb részben lehet cipővel, tornával formálni. Ezzel együtt igyekeznünk kell megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy a későbbiekben egészséges lábakon járhasson a gyerekünk.
Milyen kemény legyen a cipő talpa?
A két véglet: a faklumpa és a pergamentalpú papucs nem jók. A talpnak legyen annyi vastagsága, hogy a göröngyöket ne érezzük az aszfalton, a talp nyelje el, tompítsa őket. Ugyanakkor legyen könnyű, rugalmas és ne csússzon.
Adhatunk a gyerekre használt, örökölt cipőt?
Egy örökölt cipő is lehet jó, ha statikailag semmi gondja, nincs kitaposva, tart a kérge. Ebben a korban ezek a lábacskák még nem nyomják be a talpat annyira. Egy jó sarkú gyereknél szerencsére egy rosszul megválasztott cipő sem okoz mindig problémát, de előfordulhat, hogy három-négy éves korában fájós lesz a lába, és állandóan azt fogja kérni, hogy masszírozzuk. Ekkor érdemes szakemberhez fordulni.
Az ideális babacipő tehát:
– belül legyen sima talpú, lúdtalpbetét nélküli
– tartsa jól a sarkakat oldalról
– akinek kell, legyen szupinált
– elöl hagyjon kb. fél-1 centi mozgásteret a lábujjaknak
– lehetőség szerint legyen bőr, műbőr a stabilitás érdekében. A vászon inkább a kocsicipőkhöz jó.
FONTOS! Cipőt mindig úgy vásároljunk, hogy a gyerekre próbáljuk, vagyis inkább ne a neten keresztül.
Forrás: www.babaszoba.hu
