A legtöbb esetben a hiszti bekövetkezése – ha józanul végiggondoljuk – kiszámítható. Egyszerűen jobb, ha nem engedjük kibontakozni. A hiszti melegágya lehet a fáradtság – fektessük le a gyermeket időben, ne tervezzünk programokat éppen az alvás idejének közepére. Ugyancsak jellemző lehet, ha a gyermek nagyon kedvel valamilyen szórakozást, s éppen nincs időnk ezt a szórakozási formát igénybe venni.
Az élet azonban nem mindig olyan egyszerű, hogy meg tudjuk oldani a hisztis helyzetek elkerülését. Néha bizony nagyon sietnünk kell, néha az alvás és a programunk ütközik, néha pedig a gyereket is vinni kell vásárolni, stb.…
Persze ha a hiszti már kialakult, nem sok mindent tehetünk, mint hagyjuk lecsengeni, ám ha még az elején elkapjuk, van remény.
– Tereljük el a figyelmét. Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla.
– Ha a gyerek már annyira belelovallta magát a hisztijébe, hogy egyszerűen nem is hallja, ha beszélünk hozzá, hatásos lehet, ha például hirtelen fejjel lefelé fordítjuk, vagy hideg vizet fröccsentünk az arcába. Nem leöntésről, vagy megrázásról van szó, egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy a gyermek tudatát kimozdítsuk a hiszti tudatállapotából, s újra kommunikáció képessé tegyük.
– A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad.
– Akkor, ha ez nem jár közvetlen életveszéllyel – nem az úttest közepén kezd hisztizni a gyerek -, hagyják nyugodtan, és igyekezzenek tudomást sem szerezni az eseményről. Ha látja a gyerek, hogy dühösek vagy idegesek emiatt, akkor elérte célját, mert érzelmi reakciót váltott ki.
Tehát próbáljanak tudomást sem venni a hisztiző gyermekről, viszont ha abbahagyta, maximális odafordulással és szeretettel kell bánni vele, és csak akkor próbáljanak eleget tenni kívánságának, ha az nem irreális -, vagy ha már nagyobb egy kicsit, akkor nagy-nagy szeretettel próbálják megmagyarázni, hogy miért nem lehet.
A hisztizőnek mindig szüksége van „vevőre”, tehát elég gyakori, hogy épp annak az édesanyának hisztizik leginkább, akihez a legszorosabb érzelmi szálak fűzik.
Viszont a hisztinek van egy egészen szélsőséges esete, amikor a kisgyerek elkékül, megmerevedik és nem vesz levegőt. Ez szaknyelven az affekt apnoe. Ez elég ijesztő kép, s addig, amíg az ideggyógyászati kivizsgálás alá nem támasztja, hogy csak erről van szó, ne is nyugodjanak meg!
