

A túlsúly kérdése a népesség nagy részét érinti, szinte már kórosan, mániákusán, de valahogy mégsem sikerül komoly, fenntartható eredményt felmutatni. Felsorolni is nehéz lenne a létező fogyókúrafajtákat: szétválasztó, fehérjediéta, kalóriaszámláló, satöbbi, satöbbi. Az eredmények pedig sokszor valóban csodásak, azonban mulandóak. Mert kampányjelleggel igyekszel megszabadulni fölöslegeidtől, ami azt jelenti, hogy egy időre beleadsz apait-anyait, kínlódsz a korgó gyomroddal, mert inkább egyetlen falat sem, mint a kisebb adag… Gyúrod magad, izzadsz a konditeremben vagy a tornaedzésen, és miután egy-két hét elteltével nincs látványos eredmény, megelégeled a dolgot, és inkább az evést választod. Vagy pedig eléred a csodás súlyhatárt, de mivel oly keserves volt a küzdelem, nem sokáig látod értelmét, hogy a finom falatokat csak a családod számára készítsd.
Mi hiányzik az egészből? Azt mondod: a kitartás.
Nem vagyunk naivak: mindenki tudja, mennyivel kényelmesebb a nappali kanapéján elnyúlva nasit ropogtatni, mint a kertben izzadva kapálni, vagy az utcát kétszer végigszaladni. Ja, hát az is valami lenne, ha amputálnád magadról a négykerekű pótvégtagjaid, és – ahogy azt a természet adta – gyalog (két lábon) közlekednél. Erre nincs idő, tudjuk, valószínűleg az életre se szánsz többet, mint amennyit ezzel a tempóval kiszabsz magadnak.
Forrás: xn--dita-cpa.net