Magyarországon a szerelmi gyűrűk napjainkban ismeretes ajándékozási, viselési szokásainak története a XIX. század elejéig nyúlik vissza. Egyre gyakrabban a lánynak adott ajándék gyűrűk lettek az érzelmek kifejezői. Ezek anyaga általában ezüst volt, szív formájú fejjel, vagy három középen nagyobb kővel ékesítve. Egy lány több ajándék gyűrűt kaphatott és viselhetett egyszerre, akár más-más udvarlótól is. Továbbiakban ezeket cserélte fel a legkomolyabb udvarló rangosabb arany gyűrűje. Őket már „elgyűrűzött” lányoknak nevezték.
Az esküvőgyűrű kizárólag a templomi házasságkötés, szertartás kelléke volt, kifejezetten a házas állapot jele. Olyan változat is ismeretes, hogy a menyasszony két gyűrűt kapott, a jegygyűrű mellé egy díszgyűrűt, kísérőgyűrűt is, de a vőlegénynek nem volt gyűrűje. A végső kiteljesedett változatban a férfi három gyűrűt vásárol, kettőt a nőnek, egyet magának.
Manapság is ez a gyakorlat, miszerint a vőlegény egy szép egyköves gyűrűvel eljegyzi párját. Majd az esküvői ceremóniára választanak egy pár karikagyűrűt.
Napjainkban a legjellemzőbb az arany és a platina jegygyűrű. Míg a férfiak általában az egyszerűbb fazonokat kedvelik, addig a nők a díszesebb darabokat választják előszeretettel. A karikagyűrűs jegyben járáskor a bal kézen viselt gyűrűk a frigy alkalmával átkerülnek a jobb kéz negyedik ujjára, és a továbbiakban ez az ujjunk ékeskedik érzelmeink, életre szóló választásunk tárgyi megfogalmazójával, a jegygyűrűvel.
Fotó: www.sxc.hu
