A kicsik jobban alszanak úszás után, ezért az alvászavaros gyerekekre különösen jó hatással van. Segítségével megelőzhetőek a tartáshibák, megerősödnek a légzőszervek, fokozódik a vérkeringés. A babaúszás megerősíti az immunrendszert és hozzászoktatja a gyerekeket a hőmérséklet változáshoz.
Mindegy, hogy a foglalkozásokon az édesanyjával az édesapjával vagy akár a nagyszüleivel vesz részt a csecsemő. Előnyös, ha a gyermek mindig más rokonával megy a vízbe, mert ez egy olyan foglalkozás, aminek a segítségével szorosabbá válik a kapcsolat, és erősödik a pici kötődése azzal, akivel együtt úszhat.
Van, amit nem lehet elég korán elkezdeni. A vízhez szoktatást például már 3 hónapos kortól elkezdhetjük a babaúszáson, ha a csecsemő is élvezi.
A kisbabák többsége imádja a vizet, még fürdés közben is jól szórakoznak. Érdemes ezt a tulajdonságukat kihasználni, a babaúszáson ugyanis szórakozva fejleszthetjük gyermekünk izomzatát és immunrendszerét.
Mivel a csecsemők születésük előtt vízben lebegtek, ezért többségük számára ez egy természetes közeg, ahol jól érzik magukat. 4-6 hónapos koruk előtt ráadásul van egy egészen különleges tulajdonságuk is, a búvárreflex. Ez azt jelenti, hogy a picik ösztönösen zárják orrukat és szájukat, ha víz éri őket. Ez nagyszerű, mert megakadályozza, hogy vizet nyeljenek, de nem teszi lehetetlenné, ezért nagyon kell figyelni, nehogy véletlenül víz kerüljön a tüdejükbe. Fél éves kor után elmúlik a búvárreflex, ezért ezt követően meg kell tanítani nekik a tudatos légzésvisszatartást.
Mielőtt elvinnénk szemünk fényét az első úszásórára, meg kell vizsgáltatnunk a gyerekorvossal, hogy teljesen egészséges-e. Ez azért fontos, mert orvosi igazolás nélkül az oktatók nem foglalkozhatnak egy gyermekkel sem, hiszen a csoport többi tagjára is tekintettel kell lenniük.
Forrás: Napidoktor.hu
